A műfaj és a gyűjtemény

A virtuális Röplap-gyűjteményről

Magyar vonatkozású Röplap-gyűjteményünk alapjainak összeállítása, az egyes szakgyűjteményekből való kiválogatása 1946-ban zajlott le. Ezt a kollekciót, amely a Röpl. jelzetet viseli, azóta folyamatosan gyarapítjuk mind vásárlás útján, mind a könyvtár raktáraiban lappangó további hasonló nyomtatványok felkutatásával. Oldalunkon a teljesség kedvéért az ezzel a jelzettel ellátott röplapok, újságlapok, röpiratok mellett a magyar vonatkozású röplapok közé sorolható egyéb dokumentumainkat (ősnyomtatványokat, a Régi Magyar Könyvtár gyűjteményébe tartozó darabokat, valamint az Apponyi-metszetgyűjtemény illusztrált röplapjait) is közreadjuk, ebben is követve Hubay Ilonát, a gyűjtemény első nyomtatott katalógusának összeállítóját.

Röplap

Időszerű, közérdekű eseményt tárgyaló, kis terjedelmű nyomtatvány. Elsődleges célja a hírközlés […] gyakran képpel illusztrálva. Terjedelmük 1–2 lapostól a 15–20 laposig változó. A könyvnyomtatás megjelenésével szinte együtt jelentkezik a röplap. Először német, majd olasz területeken terjedt el, hamarosan egész Európában ismertté vált, a reformáció fontos propagandaeszközéül használta fel. Magyarországon az 1700-as évek előtt csak szórványosan jelent meg. […] A röplapot a nyomdászok, könyvkötők, vándorárusok terjesztették. Terjesztési helye főleg a vásár és a kocsma, ahol sok ember megfordult. […] Hazai újságjaink nem ezekből a röplapszerű átmeneti újságokból fejlődtek ki, hanem a nyugati, már kialakult újságformákból. A röplapok tartalma különbözik aszerint, hogy ki volt a kiadójuk és melyik társadalmi osztály számára készült. […] Hírforrásuk rendszerint az esemény színhelyéről érkezett levél vagy szemtanú elbeszélése, esetleg már máshol kiadott újságlap volt. Általában impresszum nélkül adták ki. Kezdetben bizonytalan időközökben jelentek meg, később főként valamilyen társadalmi vagy politikai esemény alkalmával.

A Néprajzi Lexikon röplap című szócikkéből

Információáramlás

A gyorsan és olcsón kiadható három-négy oldalas újságok, avisók, relációk megjelenése lehetővé tette, hogy a magyarországi törökellenes háború hírei ismertek legyenek a korabeli európai nyilvánosság előtt is. Elsősorban a Német-római Birodalom területén mutatható ki óriási érdeklődés. Nem a török elleni segély megszavazása miatt, hanem az európai társadalmak mentális, szociális egyensúlyának fenntartása érdekében volt szükség arra, hogy Magyarországról folyamatosan és lehetőleg két-három hetes gyakorisággal nyomtatásban is megjelenjenek az információk. Már a mohácsi ütközet után újságlapok tudósítottak a törökök sikeréről, de Szigetvár 1566-os ostroma volt az első magyarországi hadi esemény, amikor egyidejűleg jelentek meg képes tudósítások a vár ostromáról. Zrínyi Miklós volt az első katonahős, akiről portrét közöltek a birodalomban, a szigetvári védőkért imát rendelt el a canterburyi érsek is. A tizenöt éves háború során már minden fontosabb várostromról metszetes tudósítások számoltak be, a bécsi béke után pedig magyarországi példákat is elemezve jelentek meg a korabeli hadtudományi művek. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem törökverő harcairól a császári és a pápai, valamint a jezsuita propaganda mellett Zsigmond udvarában is születtek a korabeli Európa számára szóló művek. […]
A harmincéves háború a reformáció idejéhez hasonló hatalmas átalakulást hozott a tájékoztatás struktúrájában. A kézzel írott Fugger-Zeitungokat felváltották az 1609-től egyre nagyobb számban megjelenő hetilapok, melyek Európa fontos hatalmi központjaiból, Madridból, Párizsból, Londonból, Brüsszelből, Hamburgból, Kölnből, Regensburgból adtak közre röviden összefoglalt értesüléseket. A bécsi hírek között kitértek a magyarországi és az erdélyi helyzetre, míg a velencei hírek között a konstantinápolyi értesülésekre tértek ki. A hetilapok folyamatos híreit egészítették ki a szenzációkról, fontos fordulópontokról tudósító röplapok, valamint a részletes beszámolókat közzétevő nyomtatott hírlevelek. Ebbe az új tájékoztatási struktúrába leginkább az erdélyi fejedelem, elsősorban Bethlen Gábor tudott bekapcsolódni, aki a nemzetközi koalíció tagjaként, számottevő haderő birtokosaként szinte minden 1622. évi röplapon megjelent. […]
A magyarországi török háborúk szükségességét számtalan röpirat hirdette a korabeli Európában, nemzetközileg is támogatva Zrínyi Miklós horvát bánnak (1646–64) és körének háborús tervét. Raimund Montecuccoli azzal vádolta Zrínyit, hogy fizetett röplapírói járják a birodalmat, azért van akkora nemzetközi híre. […] Thököly Imre szintén mint európai hatalmi tényező jelent meg a legpopulárisabb korabeli nyomtatványokban is. A visszafoglaló háborúk idején információáradat öntötte el a korabeli Európát, egyedül Buda visszavételéről 1600 metszetes röplap tudósított.

Részletek G. ETÉNYI Nóra, Információáramlás című szócikkéből = Magyar művelődéstörténeti lexikon: Középkor és kora újkor IV, főszerk. KŐSZEGHY Péter, szerk. TAMÁS Zsuzsanna, Bp., Balassi, 289–294.

Nyomtatott újságlevél

(ném. Newe Zeitung, lat. avisio, ol. relazione, fr. occasionels)

Többnyire egylapos, egyetlen hírt tartalmazó nyomtatvány. A 15–16. sz.-ban a városi polgárság körében kifejlődő új, laikus olvasóközönség igénye hívta életre, így az első olyan hírközlő eszköz volt, amely már szélesebb társadalmi rétegek információs igényeit szolgálta. A nyomtatott újságlevelek kezdetben egyszeri megjelenésűek voltak, a nyomdász-kiadók egy-egy érdekesebb hír közzététele és üzemük folyamatos működtetése céljából adták ki őket.
Az első idehaza nyomott újságlevél 1587-ben Johannes Manlius (Hans Mannel) nyomdájában, Monyorókeréken készült, németül (Newe Zeitung ausz Ungern). Miként e műfaj általában, egyetlen hírt tartalmazott: ezúttal a szigetvári pasa portyázását és sárkányszigeti vereségét. A nyugati közvélemény érdeklődése magyarázza, hogy ugyanabban az évben megjelent Nürnbergben, Grazban és verses formában Augsburgban is. Az egykorú nyugat-európai újságlevelek egyébként is gyakran tartalmaztak közleményeket a török elleni magyarországi harcokról. További német nyelvű újságlevelek után csak 1634-ben, Brewer Lőrinc lőcsei nyomdájában jelent meg az első magyar nyelvű újságlevél (Rövid, de igen bizonyos relatio…), amely Wallenstein császári tábornok árulását és kivégzését adta hírül.

KÓKAY György, Nyomtatott újságlevél = Magyar művelődéstörténeti lexikon: Középkor és kora újkor VIII, főszerk. KŐSZEGHY Péter, szerk. TAMÁS Zsuzsanna, Bp., Balassi, 278–279.