Menü
Az első nyomtatott újságlapok – ívrét levélen, 4° vagy 8° füzetben – egy-egy rendkívüli esemény részletes leírását hozták hírül. A versben vagy prózában előadott történetet a hatás kedvéért képek is illusztrálták, főleg az egyleveles röplapokon, ahol a hangsúly a képen volt. Az újságlapokat a példányok esetleges elkobzásának következményeitől félve, legszívesebben impressum nélkül adták sajtó alá, a ,,rémhírterjesztés” vádját az ismeretlen tudósítóra hárítva. Hírforrásuk rendszerint az esemény színhelyéről érkezett levél vagy szemtanú elbeszélése, esetleg már máshol kiadott újságlap volt. […] Az újságlapok kiadói, főként nyomdászok, a külföldi vagy távoli híradások kiadását kockázat nélkül vállalták, míg az uralkodó családi eseményeit, hadjáratait vagy békekötéseit, esetleg kiadott rendeleteit hírül hozó újságlapokat a kormányzat sugallatára vagy előzetes engedélyével adták csak sajtó alá. A régi újságlapok általában, még az első londoni napilap is, feltűnően tartózkodtak minden állásfoglalástól. Ugyanakkor a török háborúk közeledő veszélye, valamint a protestáns világnézet terjedésével meginduló harc életre hívta a közvéleményt irányító röpiratot is, melynek lehetőségeit éppen Luther aknázta ki legjobban, a szószéken elhangzott beszédeinek a wittenbergi sajtón szünet nélkül való sokszorosításával bebizonyítva azt, hogy a sajtó az eszme szolgálatában a szószéknél is hatásosabb.
A röplapok […] a múló pillanat olvasmányai lévén aktualitásukat vesztve a forgalomból eltűntek és néhány elszórt példányukat csak a gyűjtőszenvedély mentette meg az utókornak. […]
A XV. század újságlapjai, röpiratai sorában hiába is keresnénk Magyarországon kiadottakat. Annál érdekesebb, hogy Mátyás király, aki Hess András budai nyomdájának megszűntével, külföldi sajtón nyomatta ki törvénykönyvét és befejezésében a bécsújhelyi győzelmet megörökítő Thuróczi-Krónikát, III. Frigyes császár ellen Strassburgban röpiratot nyomatott. Az elkobzott röpiratból – valószínűleg plakátból – példány természetesen nem maradt, de létezéséről a császár Nürnbergben 1485 nyarán kiadott rendelete ad hírt; ebben elrendeli, hogy a magyar királynak a császárt és a német népet gyalázó röpiratához hasonló nyomtatvány strassburgi nyomdában többet ne jelenjék meg.
A XV. század egyik legolvasottabb német újságlapjának kiadásában ugyancsak Mátyás szándékát sejtjük. A több mint tízféle sajtón egymás után kiadott újság az erdélyi szászok földjére 1456-ban betört Drakula havasalföldi vajda, a „Karóbahúzó” Vlad (Vlad Tepes) sorozatos rémtetteit a helyszínről elmenekült szemtanú elbeszélése nyomán adja hírül. [Egyik] Legkorábbi kiadása éppen a strassburgi röpirat kiadásának évben, 1485-ben jelent meg és a szemtanú kéziratos feljegyzésben is fennmaradt elbeszélését azzal toldja meg, hogy Drakula a magyar király évekig tartó budai fogságában a keresztény hitre tért, bűnbánatot tartott, majd a magyar király jóvoltából trónjára visszatérve még hosszú évekig emberséggel uralkodott. Ez a hangulatkeltő befejezés a valóságtól ugyan eltér, de mindenesetre arra volt szánva, hogy a Bécsbe bevonult Mátyás iránt a német olvasók körében rokonszenvet keltsen.
A XVI. század végéről már Magyarországon kiadott újságlapokról is van tudomásunk. Ezek sorában a legkorábbit egy Laibachból [ma: Ljubjana, Szlovénia] menekült vándornyomdász. Hans Mannel (Manlius) nyomtatta Monyorókeréken [ma: Eberau, Ausztria]. A tudósítást, mely a szigetvári basa 1587. augusztus 9-i kirohanását adja hírül, Zrínyi György, Monyorókerék birtokosának titkára, Erhard Pöckhl írta, a hazai és nyilván külföldi olvasók számára, mert ugyanebben az évben Nürnbergben és versben átdolgozva Augsburgban is megjelent. Manlius sajtójával később Németlövőre költözött, ahol egy Konstantinápolyban feltűnt üstökösről szóló verses újságot is nyomtatott; ezt a következő évben Walo János pozsonyi vándornyomdász az 1594. évi nógrádi csata ugyancsak versbe foglalt híradásával megtoldva, ismét kiadta. Emil Weller az első német újságok bibliográfiájában még egy 1595-ben megjelent, mindmáig lappangó magyarországi újságot is említ és ezzel a XVI. századból fennmaradt magyarországi újságlapok sora le is zárul.
A XVII. század emlékei már változatosabbak. 1619-ben Alvinczi Péter tollából, Bethlen Gábor támadásának előkészítésére ,,Querela Hungariae – Magyar Ország Panasza” címmel magyar és latin nyelvű röpirat jelenik meg Kassán, a német elnyomás és a római egyház ellen hangolva a felvidék közvéleményét. A röpirat támadásait Pázmány Péter ugyancsak röpirat formájában utasítja vissza latin, majd magyar nyelven. Mire Bethlen Gábor seregei Pozsonyba érnek, a város sajtóján német újságlap jelenik meg a szultán Bethlenhez intézett levelét közölve, melyben a magyaroknak és a cseheknek II. Ferdinánd ellen segítséget ígér. Az újságlap a törökkel „cimboráló” Bethlennek tett ajánlat hatását egy bécsi levéllel tompítja s annak eldöntését, lehet-e a török ígéretében bízni, az olvasóra hagyja. Mire Bethlen seregei Pozsonyt elhagyták, az újság újból megjelent.
A nyugat-magyarországi német nyelvű híradások sorát 1634-ben magyar újság váltja fel. Kiadója Brewer Lőrinc a kiváló lőcsei nyomda alapítója. Brewer sajtóján a kolozsvári és debreceni nyomdák után a legtöbb magyar nyelvű könyv, széphistória és egyéb népszerű olvasmány készült. A Wallenstein császári tábornok árulását és kivégzését hírül hozó relációt nyilván külföldön kiadott latin- vagy német nyelvű újságlapból fordíttatta magyarra. 1681-ben I. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem a világ népeihez intézett kiáltványát adják sajtó alá Kolozsvárt, a törökkel kötött szövetséget és a Habsburgok elleni harcot bejelentve. A török oldalán harcoló Thököly Imre ugyancsak a „világ népeihez és a szolgaságban sínylődő magyarokhoz” intézett kiáltványa 1684-ben kerül sajtó alá Kassán. […]
A magyar sajtó II. Rákóczi Ferenc korában válik első ízben a publicisztika hatásos eszközévé. A Fejedelem hírlapja, az „Igazmondó Magyar Merkúr” a felkelés harctéri helyzetét ismerteti, míg az „Austriai Háznak megszokott kemény uralkodása…” ellen fegyvert fogott magyarság jogos követelését manifesztumai kiáltják világgá. Ilyen a Brezan várában 1703-ban kelt első manifesztum, az 1704-ben kiadott „Recrudescunt… Gentis Hungariae vulnera…” kezdetű kiáltvány, majd a nyugati népek tájékoztatására, külföldi sajtón kiadott „Manifeste dea Mécontens de Hongrie”. Rendeleteit, mint pl. a posta érdekében kiadott rendeletét vagy az „Eleve jól tudván, hogy minden dolgoknak a rend légyen lelke…” kezdetű, a katonai fegyelem helyreállitására kiadott parancsát, alkotmányozó gyűléseinek articulusait, az „Austriai Ház” fegyverszüneti feltételeit, a meghiúsult béketárgyalások okát, a trónfosztó ónodi gyűlés határozatait pátensek, manifesztumok és röplapok hozzák hírül, a felkelőknek magyarul, a külföldnek latinul. A nagyszombati. debreceni, lőcsei, kolozsvári nyomdák szünet nélkül ontják a nyomtatványokat, míg I. Lipótnak a felkelők ellen hozott rendeleteit a bécsi sajtón sokszorosított pátensek adják hírül. A régi magyar sajtó nem időhöz, hanem eseményekhez kötött alkalmi hírszolgálata a Rákóczi-kor újság- és röpiratirodalmával zárul. […]
Bár a régi újságlapok, röplapok legtöbbje az eseményeket kommentár nélkül közli, az események közlése egymagában állásfoglalást is jelent. Az események előadásának modora könnyen elárulja, hogy hol, kinek tollából vagy megbízásából került az újság sajtó alá; csupán jól jövedelmező, szenzációs olvasmánynak szánták, avagy kiadása az uralkodó hatalom pillanatnyi érdekében állott. A magyar múlt európai sajtóvisszhangjának forráskritikája tehát az egykorú közvélemény sokféle árnyalatára is fényt vet.
A nyugatot nyugtalanító török háborúk eseményeit a harcokban résztvevő ,,Landsknecht”-ek, magyarországi táborokból érkezett tudósítások, várkapitányok és hadvezérek jelentései közvetítették a sajtónak. így pl. a krajnai hercegség területére 1483-ban betört törökök összetűzését Mátyás király fekete seregével, a harcokban részvett Berthold Mager tollából „Hofmer vonn turcken” címmel ugyanaz évben megjelent újságban olvassuk. Kőszeg 1532. évi ostromát Jurisich Miklós írja le, Szigetvár 1556. évi ostromát Horváth Stansics Márk várkapitány jelentése adja hírül és ihleti meg a humanista Zsámboki Jánost a hős védők dicsőitésére, míg a szentgotthárdi csata részleteit maga a fővezér, Montecuccoli több ízben kiadott hivatalos jelentése közli. A felszabadító háborúk során Érsekújvár felszabadítását a császári seregben szolgált Mr. Travestin közli a londoniakkal, míg Buda felszabadításának többszöri kísérletét, végül 1686. évi bevételét a hadseregben résztvevő külföldiek tollából helyszíni tudósítások kiáltják világgá. Így az olasz közönségnek a sorozatosan megjelenő „Giornale-k” adják hírül a budai főhadiszállás jelenéseit, az angol olvasók Jacob Richárds tollából, a spanyolok egy ismeretlen spanyol szemtanú relációjából értesülnek az eseményről.
Érdekes, hogy amíg az olasz újságlapok kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérték a török birodalom híreit és a török flotta műveleteit, addig a magyarországi török hadszintér eseményei iránt különös érdeklődést csak az 1684-ben megalakult Szent Liga óta mutatnak. A francia újságlapok már a XVI. század elején közölnek magyarországi híradásokat […].
Az újságok nemcsak harctéri jelentéseket, hanem egyházi szónokok ellenállásra buzdító beszédeit, a német birodalmi gyűlésekre érkezett pápai legátusok és a magyar király segélykérő követeinek orációit, humanista írók drámai hangú figyelmeztetését, véres csatákról szóló népénekeket is közölnek a lassan eszmélő külföldi közvéleményt felrázva. A velencei minoriták keresztes háborúra való felhívása már 1473-ban sajtó alá kerül Augsburgban és a XVI. században többízben. A magyar király követei sorában az 1522. évi nürnbergi gyűlésre érkezett Macedóniai László, az 1541. évi augsburgi gyűlésen felszólaló Frangepán Farkas, az 1541. évi regensburgi gyűlésen peroráló Frangepán Ferenc orációi, a humanista Eck Bálint II. Lajos királyhoz és a magyar nemesekhez intézett felhívása, Sylvester János a keresztény fejedelmekhez írott elégiája német nyomdászok sajtóján sokszorosítva mind a török veszélyre figyelmeztetnek. Ugyanúgy Luther Márton törökellenes prédikációi, vagy Hans Sachs röplapokon terjesztett históriás énekei, mint pl. Bécs 1529. évi ostromáról, az 1532. évi kőszegi csatáról, vagy Pest 1542. évi ostromáról csak kiragadott példák a hangulatkeltő német újságlapok és röpiratok tengeréből. De még XIV. Lajos francia király kiváló stratégája, Turenne hadvezérnek a török elleni hadjárat égetően sürgős voltát a királynak szemrehányó marseille-i beszédét, különös szenzációként ugyancsak német újságlapok hozzák hírül. Ugyanakkor a képes röplapok a vásári tömeg képzeletére hatva, a török háborúk borzalmait, városok véres ostromát írásban és képben terjesztik. Az Appornyi-metszetgyűjtemény e ritkaságai közül az Erhard Schön illusztrálta török rabszolgavásárt és Nógrád vára 1594. évi ostromát szemléltető röplapot emeljük ki.
Hubay Ilona Magyar és magyar vonatkozású röplapok, újságlapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban 1480–1718, Bp., OSZK, 1948.
1014 Budapest,
Szent György tér 4–5–6.
regikonyv [kukac] oszk [pont] hu
+36 1 224 3700 / 776
+36 1 232 3564
© MNMKK OSZK 2020–
